Videó maszk
[album: http://zador.org/wp-content/plugins/dm-albums/dm-albums.php?currdir=/wp-content/uploads/dm-albums/cameleon/]
A CAMELEON egy speciális látóeszköz /videó maszk/, melynek segítségével annak viselője kaméleon módjára egymástól függetlenül képes mozgatni „szemeit”, teljes szabadságot élvezve azok orientációját és pozícióját tekintve. Az eszköz maga egy arc-maszkból – melyben két miniatűr képernyő van elrejtve – és a két hozzá csatlakozó „szem” golyóból áll. A maszk teljesen rásimul az arcra, semmi fény nem jut be, a képernyők az egyedüli fény és képforrások a külvilágról. A képernyők a golyókban található 1-1 ipari kamerával állnak direkt összeköttetésben. A két szem egymástól függetlenül mozgatható.
Ez a műtárgy egy kísérleti eszköz. A maszk az azt használó látogató és a külvilág közé ékelődve befolyásolja a látványt és ezáltal a látottak befogadását is. A valóságról „leválasztva”, a kézben tartott szemek révén új nézőpontok és viszonyok alakíthatók ki, miközben a különleges vizuális élmény a térérzékelést is teljesen megbolondítja. A használó/néző elveszíti hétköznapi értelemben vett térlátását, helyette egy szokatlan, bizonyos szempontból sokkal komplexebb viszonyrendszerben képes és kénytelen érzékelni.
Arisztotelész már az i.e. 4. században úgy gondolta, hogy azért nem látunk kettőt mindenből, mert a két szem által érzékelt képek fuzionálnak. Ez a térlátás alapja, melyet elsőként Charles Wheatstone 1838-ban megjelent tanulmányában írt le. A „térlátás” akkor valósul meg, ha a két szem közel azonos képeket továbbít agyunkba. Ám abban az esetben, ha két nagyon eltérő képet közvetítenek szemeink, fellép az úgynevezett binokuláris rivalizálás. A jelenség lényege, hogy a két szem elé egyidejűleg helyezett egymástól különböző képek szinkronikus érzékelése és térérzetté való összeolvadása helyett felváltva, hol az egyik, hol a másik képet regisztrálja csak agyunk.
A CAMELEON lehetővé teszi viselője számára, hogy a technika segítségével próbára tegye érzékszerveit, egyszerre akár két teljesen külön nézőpontból is figyelhesse a térben lévő dolgokat, önmagát, vagy másokat. A szemek megfelelő pozícionálásával és némi gyakorlás után a térlátás is visszanyerhető, és lehetőség nyílik úgynevezett hiper-sztereó látásra is. Ez a „szemek” közti távolság megnövelésével érhető el. Az ember estében az egymástól átlagosan 6,5 cm távolságra lévő szemekből érkező, minimális eltérést mutató képek biztosítják a sztereólátást. Ennek a távolságnak a növelésével szokatlan jelenségeknek lehetünk tanúi.